Minél több nyelv, annál könnyebb?!

Minél több nyelven beszélsz, annál könnyebb lesz megtanulni egy újat.

Emlékszel még az első idegen nyelvedre, és arra, mennyi időbe telt, mire ki tudtál mondani egy mondatot, és valamennyire megértetted a nyelvet?

Még ma is pontosan emlékszem, hogyan tanultam angolul. Hosszú és fáradságos folyamat volt, mire egy keveset is megértettem a nyelvből. Kicsivel később franciául kezdtem tanulni, és ezzel a nyelvvel is nagyon sokáig tartott, mire egyetlen mondatot ki tudtam mondani, és megszoktam az új szerkezeteket. A francia után a spanyol következett. Ez már gyorsan ment: az elején is értettem néhány szót, és pár hónap alatt már el tudtam boldogulni. Amikor a következő években olaszul és portugálul tanultam, még gyorsabban haladtam. Már az elején sok szót megértettem. A portugált kezdetben olyan jól értettem, hogy egész szövegeket el tudtam olvasni és megérteni, pedig korábban sosem tanultam a nyelvet. Vagyis minél több nyelven beszélsz, annál könnyebb megtanulni egy újat.
‍

De miért van ez így?

A magyarázatért tegyünk egy kis kitérőt a nyelvtörténetbe. A nyelveket nem valaki alkotta meg egyszer s mindenkorra, és a szerkezetük sem rögzített. Folyamatosan fejlődnek, keverednek más nyelvekkel és nyelvjárásokkal, idővel pedig akár teljesen ki is halhatnak. Sok ma is beszélt európai nyelv hosszú történetre és átalakulásra tekint vissza, mégis mind egy közös ősre vezethetők vissza: a több ezer éves indoeurópai alapnyelvre. Ebből az ősnyelvből alakult ki az indoeurópai nyelvcsalád, amelynek számos alcsaládja van, de mind ebből az egy ősnyelvből származik, és az idők során változott meg. Ide tartozik például a germán nyelvcsalád, amelybe a német és az angol is tartozik, a szláv nyelvek, köztük például az orosz, a balti nyelvek, mint a litván és a lett, valamint néhány más nyelv, például az albán vagy a görög. Mivel sok mai világnyelv az indoeurópai nyelvek közé tartozik, és így közös eredetű, előnyünkre válhat, ha közülük többet is megtanulunk. A nyelvek ugyanis számos hasonlóságot mutatnak, az azonos nyelvcsaládba tartozók pedig még többet.

Az újlatin nyelvek például mind a latinból erednek. Az ókorban Róma az egész Földközi-tenger vidékére nagy hatással volt, és a Rómában beszélt latin gyorsan elterjedt. Idővel a latin keveredett az egyes országok nyelvjárásaival, és így jöttek létre az újlatin nyelvek. A latin tehát kihalt nyelv, mégis tovább él az újlatin nyelvekben. Ezért nagyon hasonlít egymásra a francia, az olasz, a spanyol és a portugál, és sok szerkezetet és szót vettek át a latinból. A hasonlóság néha olyan nagy, hogy aki már beszél franciául, az olasz alapszókincs 50%-át eleve ismeri. Az azonos nyelvcsaládba tartozó nyelvek között egyes nyelvtani szerkezetek is nagyon hasonlók, így sok szabályt át lehet vinni egyikből a másikba.

Ezek a hasonlóságok kétségkívül a hasznunkra válnak, és ha tudunk róluk, még tudatosabban vihetjük át a szavakat egyik nyelvből a másikba. Ám mindennek, ami jó, van árnyoldala is. A nyelvek közötti hasonlóság miatt két nyelv össze is keveredhet. Sok szó ugyanis nem egyezik meg teljesen a két nyelvben, csak nagyon hasonló, egy apró eltéréssel, például két betű különbözik.

A „világ” szó például olaszul „mondo”, spanyolul „mundo”, portugálul szintén „mundo”, franciául pedig „monde”. Ezek a szavak annyira hasonlítanak egymásra, hogy mindet megérted, még ha csak az egyik nyelvet beszéled is. Ha viszont valaki már tud spanyolul, és olaszul szeretne tanulni, könnyen megesik, hogy a spanyol „mundo” szót viszi át az olaszba. Ez többnyire tudat alatt történik, és megzavarja a tanulást. A jó hír az, hogy minél jobban beszéled a nyelveket, annál könnyebben meg tudod különböztetni őket. Ezek a téves átvitelek tehát főleg kezdőhibák. Ez egyáltalán nem baj, hiszen azt mutatja, hogy több nyelven is beszélsz, és ez kifejezetten jó dolog. Ilyen hibák persze mindig előfordulnak, és nem lehet elkerülni őket, de ha legközelebb ilyet vétesz, már tudni fogod, hogy az oka a nyelvtörténetben keresendő.