Hogyan tanulnak a gyerekek és a felnőttek, és mit árul el a wug-teszt a nyelvtanról

A gyerekek úgy tanulnak meg járni, beszélni és biciklizni, hogy soha egyetlen használati útmutatót sem nyitnak ki. A felnőttek általában először az útmutatót kérik. Egyik módszer sem rossz: a gyerekek és a felnőttek egyszerűen másképp tanulnak. Ha pedig egy új nyelv megtanulásáról van szó, ez a különbség többet számít, mint a legtöbben gondolnák.

Hogyan tanulnak a gyerekek

A gyerekek úgy tanulnak, hogy csinálják. Próbálkoznak, elesnek, nevetnek, aztán újra próbálkoznak. Senki sem magyarázza el a biciklin ülő négyévesnek, hogyan kell egyensúlyozni. Egyszerűen addig teker, amíg sikerül. Ennek a tanulásnak a nagy része úgy zajlik, hogy a gyerek észre sem veszi. A kutatók ezt implicit tanulásnak nevezik: az agy a tapasztalatokból szűri ki a mintázatokat, anélkül, hogy bárki felhívná rájuk a figyelmet.

A csecsemők elképesztően jók ebben. Egy ismert kísérletben nyolc hónapos babák mindössze két percig hallgatták kitalált szótagok egybefüggő sorát. Utána már meg tudták különböztetni, mely szótagok alkotnak együtt „szavakat”, pusztán abból, milyen gyakran követték egymást (Saffran, Aslin és Newport, 1996).

Ráadásul két dolog is a gyerekeknek kedvez: az idő és az, hogy nem félnek. Egy gyerek évekig olyan emberek között él, akik mutatnak, ismételnek és javítanak, és alig van más dolga. A gyereket pedig nem zavarja, ha valamit elront.

Hogyan tanulnak a felnőttek

A felnőttek másképp tanulnak. Ritkán szívnak magukba csak úgy bármit. Meg akarják érteni a dolgokat. Az új tudást ahhoz kapcsolják, amit már tudnak, követnek egy magyarázatot, egyszerre több lépést is fejben tartanak, és végiggondolják, hogyan tanulnak a legjobban. Senki sem úgy tanul meg vezetni, hogy évekig ül egy autóban és nézelődik. Az ember autósiskolába jár, megtanulja a KRESZ-t és azt, melyik pedál mire való, aztán addig gyakorol, amíg minden magától nem megy.

Cserébe a felnőtteknek kevesebb idejük van, több minden vonja el a figyelmüket, és gyakran jobban félnek a hibáktól. Az erősségük a megértés, és akkor tanulnak a leggyorsabban, ha ezt ki is használhatják.

Mit jelent ez a nyelvtanulásban

Ez a különbség sehol sem olyan szembetűnő, mint a nyelvnél. Minden gyerek egyetlen nyelvtanóra nélkül tanulja meg az anyanyelvét. Több ezer órán át hallja a nyelvét, mielőtt egyetlen teljes mondatot kimondana: reggelinél, fürdéskor, lefekvéskor, nap mint nap. Ezért gondolja sok felnőtt, hogy egy új nyelvet „gyerek módjára” kellene megtanulnia, pusztán hallgatással és utánzással.

Ám aki úgy akar tanulni, mint egy gyerek, annak a gyerekek évekig tartó hallgatására is szüksége lenne. Hogy lássuk, mit tehetnek helyette a felnőttek, érdemes megnézni, mit szűrnek le valójában a gyerekek ebből a rengeteg órából. Egy kis kék madár 1958-ból megmutatja.

Egy wug nevű madár

1958-ban Jean Berko amerikai pszicholingvista, akit ma Jean Berko Gleason néven ismerünk, közzétett egy tanulmányt, amely a nyelvészet egyik legismertebb vizsgálata lett. Négy és hét év közötti gyerekeknek mutatott egyszerű rajzokat nem létező lényekről és tevékenységekről. Az egyik kártyán egy kicsi, madárszerű figura volt: „This is a wug.” A következő kártyán kettő volt belőle: „Now there is another one. There are two of them. There are two ___.”

A gyerekek azt mondták: „wugs”. Egy másik kártyán egy férfi volt, aki „knows how to rick”, vagyis tud rickelni. Tegnap is ugyanezt csinálta. Mit csinált tegnap? „He ricked.”

Ez magától értetődőnek hangzik, pedig nem az. Egyik gyerek sem hallhatta korábban ezeket a szavakat, hiszen Berko találta ki őket. Nem volt mit utánamondani. Ahhoz, hogy azt mondja, „wugs”, a gyereknek ismernie kellett egy szabályt (ha több van belőle, -s kerül a végére), és alkalmaznia kellett egy olyan szóra, amelyet életében először hallott. A gyerekek nemcsak szavakat gyűjtenek, hanem szabályokat is. Ezt még hallani is lehet: egy ponton a magyar gyerekek az „aludt” helyett azt mondják, hogy „alszott”, a „lovak” helyett pedig azt, hogy „lók”. Találtak egy szabályt, és most mindenhol alkalmazzák, ott is, ahová nem illik.

Próbáld ki magad

Íme két kitalált szó Berko mintájára, ezúttal magyarul. Tedd mindkettőt abba az alakba, amelyet a mondat kíván. A teszt akkor működik a legjobban, ha a magyar az anyanyelved, mert így azt mutatja meg, mit tudsz anélkül, hogy valaha is tanultad volna.

Ismered a szabályokat, még ha sosem tanultad is őket

Sikerült mindkettő? Az anyanyelvi beszélőknek szinte mindig sikerül, gyakran egy pillanatnyi gondolkodás nélkül. Pedig ez nem is olyan egyszerű: Berko angol anyanyelvű gyerekeinek egyes szavak nehezen mentek. A „tass” szónál sokan azt mondták, „two tass”, és a „bod” szóból a legtöbben még nem tudták kikövetkeztetni a „bodded” alakot. A rendszer egyes részei csak későn kerülnek a helyükre.

Mégis valószínűleg nem tudtad volna elmagyarázni a szabályt a teszt előtt. Egy nem létező szó alakját nem tanulhattad meg kívülről. Te magad alkottad meg, és ehhez egy szabályt kellett alkalmaznod. Sokan mondják magukról, hogy „rosszak nyelvtanból”. A wug-teszt az ellenkezőjét mutatja: egy nyelvet tudni azt jelenti, hogy ismered a szabályait, akár meg tudod nevezni őket, akár nem.

Miért tanuljanak a felnőttek szabályokat

Gyerekként évekig tartó hallgatásból raktad össze az anyanyelved szabályait. Felnőttként, amikor új nyelvet tanulsz, nincsenek meg ezek az évek. Van viszont valami, ami a gyerekeknek nincs meg: ha elmondanak neked egy szabályt, rögtön használni is tudod. A kutatások azt mutatják, milyen nagy ez az előny.

• Amikor angol anyanyelvű családok Hollandiába költöztek, a kamaszok és a felnőttek az első hónapokban gyorsabban haladtak a holland nyelv elsajátításában, mint a kisgyerekek. A legfiatalabbak, a három-, négy- és ötévesek, érték el a leggyengébb eredményt (Snow és Hoefnagel-Höhle, 1978).
• Egy 49 nyelvoktatási tanulmányt áttekintő elemzés szerint azok a tanulók, akiknek elmagyarázták a szabályt, egyértelműen többet fejlődtek, mint azok, akik csak példákat láttak (Norris és Ortega, 2000). Egy későbbi, 41 tanulmányt áttekintő elemzés ugyanerre jutott az egyszerű és az összetett nyelvtan esetében egyaránt (Spada és Tomita, 2010).
• Az Egyesült Államokba felnőttként érkezett magyar bevándorlók közül azt a néhány embert, akinek a nyelvtana olyan jó volt, mint a gyerekként érkezetteké, egy dolog kötötte össze: kifejezett tehetség a nyelv elemzéséhez (DeKeyser, 2000). Azok a felnőttek, akik a csúcsra érnek, megértéssel jutnak el oda, nem úgy, hogy gyerek módjára magukba szívják a nyelvet.

Miért érdemes a szabállyal kezdeni

Ha egy felnőtt csak példákból tanul, ki kell találnia a mögöttük álló szabályt. Néha a tipp bejön. Gyakran csak félig. Aki spanyolul tanul, hallja a libros, casas és mesas szavakat, és arra jut, hogy a spanyolban a többes számhoz egyszerűen egy -s kell. Aztán jönnek a papeles és a ciudades, és a feltevés összeomlik.

És minden tippet be is gyakorolunk. Az agy azt erősíti, amit ismétlünk: valahányszor használsz egy alakot, a mögötte álló kapcsolat egy kicsit erősebb lesz, akár helyes az alak, akár hibás. Ha hónapokig gyakorolsz egy rossz tippet, rossz beidegződés alakul ki, amelytől később meg kell szabadulnod, márpedig átszokni nehezebb, mint megtanulni. Ha a szabállyal kezdesz, minden mondat, amelyet alkotsz, az első naptól a helyes mintát erősíti. A példák ezután azt teszik, amiben a legjobbak: szokássá formálják a szabályt, míg végül ugyanolyan könnyen jön, mint a válaszaid a fenti tesztben.

A szabályok tehát nem helyettesítik a példákat. Irányt adnak nekik. A gyerekeknek évek kellenek ahhoz, hogy felfedezzék a szabályokat abban, amit hallanak. A felnőtteknek egyszerűen el lehet mondani őket, és ezzel megspórolják ezeket az éveket.

Így épít erre a LENGO

Ezért kezdődik a LENGO-ban minden nyelvtani lecke a szabállyal: egy rövid magyarázat, aztán példák, végül gyakorlatok, amelyekben te magad alkalmazod a szabályt, pont úgy, mint a wug-tesztben. A megtanult szavak egyre hosszabb időközönként térnek vissza, épp mielőtt elfelejtenéd őket, így a szabályok és a szókincs együtt gyarapodnak. Itt, a weboldalon is böngészheted mind a 29 nyelv nyelvtani leckéit.

Ha tehát legközelebb úgy érzed, hogy rossz vagy nyelvtanból, gondolj a wugra. Már most több szabályt ismersz, mint gondolnád. Tanuld meg a következőt, gyakorold, és hamarosan az is ugyanilyen természetesen jön majd.

Források

• Berko, J. (1958). The child's learning of English morphology. Word, 14, 150-177.
• Saffran, J. R., Aslin, R. N., és Newport, E. L. (1996). Statistical learning by 8-month-old infants. Science, 274(5294), 1926-1928.
• Snow, C. E., és Hoefnagel-Höhle, M. (1978). The critical period for language acquisition: Evidence from second language learning. Child Development, 49(4), 1114-1128.
• Norris, J. M., és Ortega, L. (2000). Effectiveness of L2 instruction: A research synthesis and quantitative meta-analysis. Language Learning, 50(3), 417-528.
• Spada, N., és Tomita, Y. (2010). Interactions between type of instruction and type of language feature: A meta-analysis. Language Learning, 60(2), 263-308.
• DeKeyser, R. M. (2000). The robustness of critical period effects in second language acquisition. Studies in Second Language Acquisition, 22(4), 499-533.